Arthur Conan Doyle életrajz

Írta: Aldyr - 2018. 08. 12. - 20:47

Tükörálarc cikke a Delta Vision MM fórumáról. Folytatás itt "A könyvek szeretete az istenek egyik legnemesebb adománya. Így vélekedett Arthur Ignatius Conan Doyle, aki 1859. május 22-én született a skóciai Edinburghban, katolikus ír családban. Az apja katonatiszt és festő volt, a kelleténél bohémabb művészlélek: krónikus alkoholizmusa a tönk szélére sodorta a családot és korai demenciába torkollott.

A 20 éves jubileum kapcsán elstartol az új webhely - tesztelés

Írta: Aldyr - 2018. 07. 24. - 12:27

Ezt is megértük! :) 20 éves fennállásunk apropóján végre elindult az új honlap. Minden tesztelési észrevételnek örülünk, kérlek, oszd meg itt hozzászólásban, amennyiben hibát találsz, vagy egyéb javaslatokat tennél. Köszönjük!

Furcsa történetek (szerk. Kornya Zsolt) Mesterművek

Írta: Aldyr - 2018. 07. 04. - 08:22

K.Zs.: "Az egyik kötet, Furcsa történetek címmel, a dark folyamban a „klasszikus weird” miniszéria első darabja lesz. Ebben olyan elbeszéléseket gyűjtöttem össze, amelyek nem sorolhatók egyértelműen sem a SF, sem a fantasy, sem a horror kategóriába, ugyanakkor mindhárom zsánernek magukon viselik egyes ismertetőjegyeit. Közös bennük a komor, sötét hangulat, ez azonban nem zárja ki némelyiküknél a humoros jelleget, persze leginkább a fekete változatból.

Hírfutár 2018 16-26. hét

Írta: Aldyr - 2018. 07. 03. - 19:42

Wayne Chapman: Ősi titkok láza, acélnak vihara

Írta: Aldyr - 2018. 05. 30. - 07:33

A Gorduin és Garmacor regényeiről ismert szerző tizen­harmadik önálló kötetének számos hőse van, de főszereplője csak egy: a világ, melyet műveiben megteremtett és a fejlődés egyedülálló képességével ruházott fel. A szférák övezte Satralis, mely minden múló évtizeddel elevenebben él a szerzők és az olvasók képzeletében – az ősöreg Ynev, mely tárt kapukkal várja mindazokat, akik a magukénak érzik.

Andrzej Sapkowski: A tó úrnője értékelés

Írta: Aldyr - 2018. 05. 23. - 19:49
Vége a sorozatnak… Ez bizony kár, még akkor is, hogy azt érzem, nagyon más lett Geralt személyisége a ciklus második felére, és nem előnyére változott meg. Nekem jobban bejött ugyanis a klasszikus „kalandor” feeling az elejéről, mintsem ez a kiégett, belül megvénült, humorát vesztett hős, még úgy is, hogy ez a változás amúgy teljesen „reális” az élettörténete ismeretében.