You are hereForbeck és Grubb: Ascalon kísértetei (kritika)

Forbeck és Grubb: Ascalon kísértetei (kritika)


By berkesz - Posted on 17 november 2012

"250 évvel ezelőtt Ascalont felégették. Adelbern király kétségbeesésében, hogy megóvja országát a bestiális charrok mindent elözönlő hordájától, megidézte a mindent lebíró Gyiloktüzet, hogy visszaverje a támadókat. Ám a mágia kétélű kard is lehet: a Gyiloktűz elégette mind a charrokat, mind az embereket. A charrok hullái még füstölögtek, amikor a megölt ascaloniak ismét életre keltek. Királyuk haragja azonban kísértetekké változtatta őket, akiknek az a feladata, hogy a birodalmat védelmezzék Mindörökké. Az egykor hatalmas királyság korábbi dicsőségének szellemjárta árnyává torzult. Évszázadokkal később Ascalon leszármazottait, akiket Krytába száműztek, minden oldalról ostromolják. Jennah királynő, hogy megmentse az emberi fajt, megpróbál egyezségre jutni a gyűlölt charrokkal. Ám egy akadály még fennáll: a charr légiók addig nem írják alá a fegyvernyugvást, míg legnagyobb becsben tartott kincsük, Kán-Úr Karma elő nem kerül a bukott Ascalon romjai közül. Így aztán kalandozók szedett-vedett csapata, akiket saját kísérteteik kínoznak, útnak indul a szellemjárta, háború dúlta vidéken, hogy megszerezzék a Karmot. Az ereklye nélkül nincs remény arra, hogy béke legyen az emberek és a charrok között - ám az Ascalont uraló élőholt király nem mond le róla könnyen, és nem mindenki akarja a békét sem."

Így szól a fülszöveg, és az a helyzet, hogy az Ascalon kísértetei tökéletesen hozza az ebben ígérteket - vagy fordítva. A helyzet azért az, hogy ez a regény nem az én korosztályomnak szól. Tovább a kritikához
Abban az időben, amikor még első ízben olvastam a Dragonlance sorozat nyitó darabjait, vagy Saltavore Sötételf ciklusának bevezető köteteit, ez a mű talán bekerülhetett volna a kedvencek közé.
Mai fejjel sem rossz persze, sőt, kifejezetten olvasmányos, de nem szabad olyat várni tőle, ami saját "alműfaján" (PC-játékról átültetett "szerepjáték-regény") belül nem kívánalom. Elvégre minek is mérnénk össze Erickson, Sanderson vagy akár GRR Martin műveivel - más a célcsoport, más az eszköztár, más a horizont, eltérő mélységben kidolgozottak a díszletek és a szereplők.


Saját kategóriáján belül mérve a világ kellőképpen színes és eleven ahhoz, hogy megragadja a figyelmet. A fajok színkavalkádja pedig egyenesen impozáns, a World Of Warcraft vagy hasonló játékok rajongói számára ez bizonyára jó hír (magam nem játszom, még csak nem is próbáltam semmilyen mmorpg-t; maradok az asztalnál és a dobókockáknál).


Elsőre nekem amolyan "ifjúsági meseregény" kategóriának tűnt, és nehezen nyeltem le a "növényembert" és más hasonló "újításokat". Végül - miután igyekzetem ledobálni az előítéleteket - megkedveltem a karakterek java részét, és a történet is lekötött, főként a kötet felétől.


A laposabb mászkálásos-verbuválós indítást követően akadnak jól eltalált részek, már ami a dramaturgiát illeti. A zárás pedig kifejezetten erős, akadnak meglepetések, fordulatok, veszteségek és emlékezetes összecsapások. Nem 16 karikás, még csak 12 sem, szóval a lányaimnak is odaadnám, ha érdekelné őket ilyesmi.


Mielőtt még lehúzásnak tűnne a befejezés, ellenkezőleg: a műfajjal való megismerkedéshez (vagy annak népszerűsítéséhez a 10-16 évesek körében) tökéletes ez a kötet, és nagyon is jó, hogy megjelenhetett magyar fordításban. A kiadó szép munkát tett le az asztalra, formás a külcsíny, korrekt a fordítás, jó a szövegminőség.

Nagyon bízom abban, hogy az ilyen - konstans jó minőséget, fordulatos és akciódús cselekményt szállító  - kötetek meghozzák a fiatal olvasók kedvét a komolyabb, érettebb fantasy-művek felé is. Merthogy amúgy nagyon (őszintén: égetően) szükség lenne az utánpótlásra, ami konkrétan: nincs.


Az Ascalon kísértetei kiválóan alkalmas lehet a toborzásra, főként azért, mert a PlayOn a 30-as és a 40-es korosztály felé is kinyitott párhuzamosan, nem is akárhogyan (Sapkowski-regények!). Az ő helyzetükben - bár talán ők ezt nem érzik - nagy a tét. Létrejöhet egy új olvasói bázis, akik idővel felfedezik a műfaj további rétegeit is. És ez hosszú távon az egész szakmának/műfajnak a javára válik. Szóval: több ilyet kérünk a piacra!

Aldyr

 

Egyéb kritikák:
http://azajtom.blogspot.hu/2012/09/matt-forbeck-jeff-grubb-ascalon.html
http://agnescornel.blogspot.hu/2012/08/matt-forbeck-jeff-grubb-ascalon.html
http://www.olvaslak.hu/2012/08/22/matt-forbeck-jeff-grubb-guild-wars-asc...
http://olvasoszoba.blogspot.hu/2012/08/matt-forbeck-jeff-grubb-guild-war...