You are hereDan Abnett és Mike Lee: A démon átka (Warhammer fantasy, Sötétpenge Malus sorozat) - kritika

Dan Abnett és Mike Lee: A démon átka (Warhammer fantasy, Sötétpenge Malus sorozat) - kritika


By berkesz - Posted on 20 július 2011

A Warhammer kétségkívül egyedi világához még Kornya Zsolt írt érdekfeszítő ismertetőt a Rúna magazin hasábjain. Azóta eltelt pár év, megjelentek különböző kiadványok, és a játékiparban begyűjtött sikereknek köszönhetően az egykori "kult-fantasy" mind többekhez jut el. Magyarországon a szerepjátékos vonala sosem volt piacképes, ellenben a David Ferring jegyezte Konrad-regény megjelent, szintúgy a folytatása, majd kalózkiadásként(?) a Farkaslovasok c. antológia. A Szukits kiadó végül belekezdett a Félix és Gotrek sorozatba, talán a Warhammer 40K (kiemelten az Inkvizítor) sikerén felbuzdulva, s még jó időben besodródva a játékipari fejlesztések generálta erőtérbe.

A klasszikus fantasy-sorozat úgy tűnik életképes (10 kötet már a magyar rajongóknak is begyűjthető), szintúgy a W40K regények. És itt a legújabb húzás, megint kiváló időzítéssel: a mélypontból (különféle stratégiákkal) egyre több kiadó kerül emelkedési pályára, igaz, egyelőre "csak" a kínálat szélesedését tekintve (ugyanis a példányszámok csökkennek, az árak emelkednek). Örömmel fogtam tehát kézbe a legújabb Sötétpenge Malus regényt, amely a sötételfek (druchii-k) világába dobja az olvasót. Új fejlesztés, új vonal, előre mutató tervek! Őszintén kíváncsi voltam, hogy a Konrad és pár másik kötet (Farkaslovasok, Trollvadász) ismeretében milyen lesz a Dan Abnett - Mike Lee páros által jegyzett mű. A mérce magas, legutoljára Abercrombie köteteit olvastam, aztán Reniert, Sapkowskit, Gemmellt. Amikor viszonyítási alapot kerestem, mégis maradtam a Warhammeres élményeimnél, elvégre ezeket alapul véve a kritika mégis megalapozottabb, hitelesebb - vsz. Nos, lássuk!

 

Témaválasztás

 

A fülszöveg megtévesztő és egyben óriási spoiler, de gondolom a folytatások miatt alkalmazták. A démon valóban megszállja a főszereplőt, de ez a kötet legvégén következik be, ez egyfajta csúcspont. A sorozat első darabja tehát (ellentétben a reklámszöveg ígéretével) a sötételfek világát, a druichi lovag - Sötétpenge Malus - karakterét és Tz`arkan felkutatásának történetét hivatott bemutatni.

 

Felépítés (szerkezet, cselekmény, dramaturgia)

 

Az első harmadban úgy tűnik, a regény egymással szorosan összefüggő novellák egysége. Ezt követően a történetmesélés egyenes vonalúvá válik. Nekem tetszett a novellafüzér szintű megoldás is, de a cselekmény egy bizonyos ponton túl valóban indokolta az amúgy zökkenőmentes váltást.

A történet íve röviden így jellemezhető: a druchii lovag - Sötétpenge Malus - nem örvend túl nagy népszerűségnek Hag Graefben, szülővárosában. Ezért hajót raknak alá és egy "hakseer" utazásra küldik a Rosszindulat-tengerre (tulajdonképpen kegyetlen fosztogatásról van szó az ellenséges nemes elf (high elf) városokban, bizonyítandó a főnemes bátorságát és vakmerőségét). A rablóhadjárat ugyan csak a magas rangú uraknak járó kiváltság, ám úgy intézik, hogy ez az út lehetőleg az utolsó legyen a számára (vélhetően saját apja kívánja a halálát). Minden pillanatban ébernek kell maradnia, mert még a szolgálatára kirendelt lovag is lehet orgyilkos, nem szólva a Manticore kapitányáról és legénységéről.

Malus végül nem kevés "nemeself" vért kiontva hazatér, túlélve pár komisz merényletet és -csapdát, de nem sok jóra számíthat a "viperafészekben", holott rabszolgákkal és kincsekkel megrakodva érkezik. Nem is kell csalódnia: a hangzatos elnevezésű Éjsikoly-hegység völgyében meghúzódó városban kőkemény próbatételek várják, és végül az árnyékháborúban alul marad...Egyelőre.

Hiszen Malus nem adja fel egykönnyen: képes újra és újra felállni, s újabb célt kitűzve készülni a visszavágásra. Az eszközökben egyáltalán nem válogat: brutális kínzás, halálos fenyegetés, leszámolás: az arzenál kellőképp színes és elborzasztó.

Csakhogy legújabb akcióját követően sürgősen menekülnie kell a városból: és ha már menekül, nem akárhová. Nyomában a legsötétebb mágiával irányított druchii gyilkosokkal a Káoszpusztákra hajszolja naulgirját (hátas bestia), maga köré gyűjtve két kardtársát és még tucatnyi testőrt. Utóbbiak között minden bizonnyal az ellensége gyilkosai is elvegyültek, de a Káoszpusztákon valamennyi kardforgatóra szüksége van (persze később észleljük, nem minden áron).

Nos, Malus története eddig sem volt pehelykönnyű utazás, a regény azonban további durva, sok esetben már horrorba hajló eseményt/epizódot tartogat. Olyannyira, hogy néhol pengeélen táncol a dramaturgia: a számolatlan ütközettel és kegyetlen történéssel szembesülve Malus szinte halhatatlannak tűnik. Aztán mégsem. Mindig akad erősebb és vérszomjasabb ellenfél... A feszültséget a szerzőpáros mindvégig fenntartja, jól adagolja, holott a kötet elég vaskos; mégsem akad benne üresjárat.

 

Szereplők

 

A druchii lovag jelleme éppen olyan, amilyennek a gyűlölt és megvetett fajt beharangozták: elég nehéz is azonosulni egyes cselekedeteivel, mert ezek a legtöbb olvasót talán megbotránkoztatják. Malus sötét jellem, mégis van benne gerincesség, értékeli a hűséget és tartja magát az esküjéhez, bárki felé is tette le azt (a félig már elrothadt boszorkány sztorija különösképp lenyűgözött!:-)).

Aljasság, ravaszság, keserűség és bosszúvágy – ezek a minősítők nem véletlenül szerepelnek a kötet fülszövegében. Ilyen a környezet, úgyhogy végül nem csodálkozunk, hogy a főhős tökéletesen idomult élőhelyéhez.

A további szereplők már nem ennyire árnyaltak, sőt. Még a hozzá közel álló kardtársak is picit üresek, és ennek talán az az oka, hogy Malus mellett csaknem lehetetlen érvényesülni: mindenkit elnyom vasakaratával, és a szerzők amúgy is kevés önálló cselekvést adnak a mellékszerelők kezébe. Mégsem minősíteném „tölteléknek” őket, mert jól kiegészítik a főnemest, és több esetben tartanak tükröt elé (leginkább hasztalanul, vagy ha mégsem, akkor ők húzzák a rövidebbet).

 

Mesélés (nézőpont, stílus, hangulat, szövegminőség)

 

A nézőpont karakter egyértelműen Malus, habár a mesélés E/3-ban történik. Elég gyakran találkozunk Malus belső hangjával is, ezeket a gondolatokat dőlt betűvel szedték a szerzők. A stílus átlagos, az első 50-100 oldal után már nem tűnik fel, hogy a szöveg gördülékenysége nem Renier vagy Abercrombie. Sajnos „másodpercírás-percírás” technikák vegyítésével készült (a harcok kifejezetten részletesek), azaz minden kézmozdulatot és pislogást szemléltetnek az írók. Én személy szerint nem kedvelem ezt, ezért is írtam: kellett „jópártíz” oldal, mire elfogadtam/megszoktam.

Amúgy a regény hamisítatlan Warhammer-feelinget hoz, nálam a Konrad szintjét simán eléri e tekintetben. A fordítás, a szövegminőség rendben van.

 

Erősségek-Gyengeségek

 

Erőssége a hangulat és Malus karaktere. Olvastatja magát a kötet, mindig történik a druchii főnemessel valami olyasmi, ami rendszerint újabb és újabb kilátástalan helyzetbe sodorja. Én ritkán tettem le kezemből a könyvet.

Gyengesége talán a mellékszereplők viszonylagos felszínessége, de valljuk be, egy „low-fantasy” regénynek ez ritkán tartozéka, főként az esetben, amennyiben Malus „egyszemélyes hadjáratáról” olvasunk.

 

Összegzés

 

Szkeptikusan vettem kézbe a regényt, mivel a Félix és Gotrek sorozat begyűjtését az első két kötetet megismerve abbahagytam, és a Konrad folytatása sem fogott meg. Mégsincs okom a panaszra, mert a szerzőpáros igen tisztességes munkát tett le az asztalra. Warhammer rajongóknak kötelező darab, de mindazok kedvelni fogják, akiknek tetszik Renier Pokol c. regényének hangulata, vagy a Codricból megismert Tűzföld, esetleg szívesen olvassák Michael Moorcock Elric történeteit.

A folytatás (Vérvihar) is az asztalomon van, kíváncsi vagyok, mit sikerül kihozni a démon és Malus kényszerű együttműködéséből.

 

Számszerű értékelés: 8

 

Fantasycentrum, 2011, Aldyr

 

A kritikához pár saját nézőpont (azaz "szerintünk")

Alműfaji besorolás: szerepjáték-fantasy  (esetleg másként low-fantasy)

Kiemelkedő ebben a közegben (és elérhető magyar nyelven, pl.):

Viszonyítási alap:

  • David Ferring: Konrad - 10/8
  • Farkaslovasok - 10/6
  • Félix és Gotrek - Trollvadászok - 4-5

Linkek:

Hivatalos honlap a kötethez (Szukits)

Drow, Sötételf, darkelf cikksorozat

Félix és Gotrek sorozat

Ricewind oldalai


A számszerű értékeléshez mi is alapul vettük Bécsi József, alias orka rendszerét:

10. Mesterien megírt, korszakalkotó, szinte hibátlan alkotás

9. A zsáner meghatározó, irányadó írása

8. Kiemelkedően hatásos és ötletes mű, emlékezetes élmény

7. Jól megírt, igényes alkotás

6. Kellemes olvasmány, határozottan pozitív összhatással

5. Az átlagosnál némileg jobb, olvasmányosabb mű

4. Az átlagosnál kevésbé kidolgozott, nem túl olvasmányos írás

3. Komolyabb hibákkal és hiányosságokkal küszködő írás

2. Alapvetően rosszul, gyengén kivitelezett, sablonos mű

1. Különösen erőtlen és ötlettelen alkotás, amely kellemetlen emlékeket hagy.